Tisztelt Esküdtszék!

Megtört lelkiismerettel, az őszinte és feltáró jellegű vallomástételt figyelembe véve csökkentett büntetési tétel reményében állunk Önök előtt. Beismerjük, hogy képtelenek vagyunk egy tisztességes blogot összehozni, olyat, amely a Mélyen Tisztelt Esküdtszék valamennyi tagjának tetszését elnyerhetné. Beismerjük, hogy csupán az RPCJ köszörűkövétől agyunkból kipattant ötletszikrákat villantjuk föl blogunkon, pofátlan következetlenséggel azon tekintetben, hogy van-e valami közük az RPCJ-hez, sok-e, vagy kevés, avagy egyáltalán nincs is, s még akkor is publikálunk, ha a postunk nem az RPCJ, hanem a saját élményanyagunkat teszi közzé.

Beismerjük, hogy kaptunk Önöktől rengeteg, jobbnál jobb - s időnként nem annyira jobb - ötleteket, amelyeknek teljesítésére ígéretet tettünk. Mást nem tudunk felhozni mentségünkre, mint azt: Mi megpróbáltuk! Igen, volt, amit megpróbáltunk megvalósítani, s lám, aljas indokból elkövetett fakezűségünk azonnal lelepleződött; mert mi más lehetne az oka, mint a hozzá nem értés, hogy amint az egyik esküdtszéki tag ötletét megvalósítottuk, a másik szent s jogos felháborodással, éget zengető szavakkal sújtott le ránk? Mi más lenne az oka annak, hogy ilyenkor blogunk látogatottsága akár harmadával is visszaesett?

Ez hát az oka annak, Tisztelt Esküdtszék, hogy lelkünkben meghasonulva, porrá zúzott önérzettel, immár nem törekszünk másra, csak arra, hogy nekünk magunknak örömünk teljék blogunkban. Döbbenettel tapasztaljuk magunk is, hogy ilyenkor a látogatottságunk megugrik, pokolba kívántságunk relatív gyakorisága pedig csökken; tán a Nevető Blogterroristák Független Szakszervezete támogat minket tudtunkon kívül, nem tudjuk; csak a megnevezhetetlen hála tüze lobog bennünk szimpatizásaink iránt, kiolthatatlanul.

Jogosan sújtanak minket megvetésükkel és haraggal: Beismerjük, hogy az előre megfontolt ön-örömszerzés és öncélúnak tekinthető kreativitás bűnébe estünk és fogunk is esni még; beismerjük, hogy tevékenységünket a világ megváltásának, sőt még csak építésének célja sem vezérli. Beismerjük, hogy pusztán csak azért nem töröljük magunkat az internetről, mert még mindig van, akiknek tetszik, amit csinálunk, noha számuk közel sem éri el az euróövezet lakosaiét - s mi mégis megelégszünk ennyivel is!

Lelkünk elvetemültségére magunk sem találunk szavakat. Folytatjuk, bár tudjuk: Ezek után számunkra csak Isten kezében van kegyelem.